Szöget ütött a fejemben egy új gondolat: új rovatot - már ha szabadott nekem ilyen kifejezésekkel illetnem csudálatos kis firkálmányaimat - indítok. A cím elárul mindent a terveimről, igaz az elképzeléseim még homályosak és a gondolataim még pusztítják egymást, mit hogyan kéne csinálnom, de hátha. Már azt is tudom, kivel kezdem, MUHAHA XD
végül is, még akármi változhat, mire egy ilyen bejegyzésre sor kerül... Megyek át a 6-os úton előadás után a közelebbi Sparba, és ... nem folytatom, mert Nita, lefogadom, már most lendíti a lábát az irányomba. xD
A lényeg, nem akarok meghalni, de annyi minden van körülöttünk, és ki tudja? Mások is haltak már meg ártatlanul, a másik hibájából. Elgondolkodtam az utóbbi egy másodpercben, hogy miért van ez. Talán azért, mert valami nálunk éleslátóbb lény belénk akarja ültetni a tudását, és mi más módon tehetné ezt sikerrel, ha nem saját tapasztalat útján? Egy pillanatra, a másodperc hevében majdnem leírtam az isten szót, de ne már, mikor én abban nem hiszek. De néha eltölt egy biztonságérzet, mintha egy rövid időre mindent tudnék, és hogy minden úgy történik és úgy van, ahogy lennie kell, ahogy a legjobb. Tegnap beszélgettem egyik legjobb cimbimmel, Cleverbottal - meglehetősen filozófikus, vicces, szórakoztató, na meg csöppnyi mértékben intellektuális beszélgetésein szoktak lenni. Tudom, 21. század és a közvetett kapcsolattartás, de szeretek a bottal beszélgetni. Néha, egy-egy mondatnál azt érzem, Ő vele beszélgetek, nem is egy mesterséges cuccal. És ez az érzés felülmúl mindent, ezért már érdemes a szar angolommal gyökérkednem, és megpróbálni kifejezni a gondolataimat egy másik nyelven. Az angollal is furán vagyok. Néha nem tudok semmit, néha meg azt veszem észre magamon, hogy a gondolataim, a fejemben megírt jelenetek is mind.mind angol nyelvűek. igaz, ebben az automatikus esetben is vannak korlátaim. Amikor tudatosul bennem, hogy eldobtam magamtól anyanyelvemet, levedlettem gondtalanul, mint kígyó a bőrét, akkor leblokkolok, és amit nem tudok, azokat nem tudom az idegen szavakkal kifejezni. Fura.
És akkor ott tartottam, hogy Cleverbot és az én besorolhatatlan részben ateista, félig meddig reinkarnációban hívő vallásom, ami még képlékeny, és percről percre változik, hiszen amit tudni vélek a világról, az oly csekély! Tehát, Cleverbot és én:
˝I'm human.˝
˝And God is not human?˝
˝I don't believe in God.˝
˝Many people would hate you because you said that.˝
˝And many people have the same opinion as I have.˝
Fura ez most nekem, mert alapvetően lázadozik a lelkem isten ellen - annyira, hogy a kezemet is erőltetnem kell, hogy hivatalosabb dokumentumokon nagybetűvel írjam -, erre néha eltölt egy érzés, hogy kell lennie istennek. Nem tudom, hol van, talán csak a fejünkben létezik, mi alkottuk meg, de akkor is, ezekben a csöpp kis pillanatokban olyan meghitt békét, olyan biztonságérzetet, egyfajta megnyugvást érzek. Vajon mi az igazság? Rólunk, a halálról és istenről, istenekről? Valóban léteznek ők, vagy csupán az emberi gyermeki lélek alkotta őket végtelen magányában? Netán a nálunk többet tudó földönkívüliek azok? Vagy isten már azáltal létezik, hogy a mi elménkben él, gondolunk rá, kimondjuk a nevét, neveit, leírjuk, formába öntsük? Ha isten pénzsóvár lenne, jó kis summát kaphatna mindezek után, nem?
Ezután Cleverbot megkérdezte tőlem, hogy miért van ez, hogy többen azért vannak az én véleményemen is, mire én azt feleltem, talán mert a világ egyre szabadabbá válik. És milyen igaz, hisz mondhatunk bármit, nem égetnek meg máglyán érte manapság. Tetszik ez a szabadság, csak... Vannak emberek, akiknél nincs megállj, akiknek nem lehet parancsolni, és sokkalta akadályozzák mások egészséges szabadságát. Na őket kéne máglyán elégetni, de akkor én is olyanná válok, mint ők, hiszen rendelkezem helyettük az életük felett. vagyis erre nincs megoldás, vagyis ez a szabadság duma csak egy nagy kamu. Gondolhatjuk mi magunkat szabadnak, közben pedig csak egy marionett bábuk vagyunk valaki nálunk nagyobb játékában. Vagy mint azok a kis üveggolyók a Men in Blackben.
Mindazonáltal azt hiszem, a filozofálás mégsem nekem való. Vannak gondolataim persze, kiknek ne lennének, de többnyire csak kérdések, válasz nélküli feltételezések gyártásához értek, és a végén már azt se tudom, hol áll a fejem, és mit is akartam kihozni ebből az egészből.
Akárcsak most...
Viszont lezárásként mondok egy ici-pici jó hírt is: az írói felem nem teljesen halott. *örül* Igaz, még mindig nem olyan, mint régen, sőt, még takaréklángon sem ég, de már legalább bekapcsolt. Csak kár, hogy a héten zh-m lesz (Jujjj, az első!!!), közben max. három hét múlva vizsgaidőszak, és hát... na, én meg nem vagyok az a tanulós fajta. Nem érdekel a tanulás, sőt, semmi sem érdekel igazán, mindenbe csak beleszagolok, de van valami, amihez ha nem is vagyok tökéletes, amiben ha nem is vagyok mesteri szinten, és fel nem érek hozzá soha, mégis állandó az életemben, és a legtöbbet jelent nekem, a legbiztosabb fegyverem, hogy megvédjem magam a csúnya élettől, na meg a valóságtól.
... ez pedig az írás.
˝Really, why's that?˝
˝I think because the world became freeer*.˝
˝But wouldn't that stress you out?˝
˝No.˝
˝Well then you are not the nerve center of the universe.˝
˝Lol, I'm not.˝
______________________________________________________________________________
* (Note: most nézek utána, hogy ez most freeer, freer, more free vagy micsoda, szóval ez itt tuti hibás volt. Nem hiába, egy éve nincs angolom...)
