˝Egy kis Ealing-i menyecske
Józan eszét elvesztette
Hanyatt feküdt hát
Kitárta lukát
Felpisált a mennyezetre˝
(from Bridget Jones's Diary)
* * *
Kedves Idetévedők, a következő néhány gondolat egy konkrét személynek szól, ezért akik nem érdekeltek a köztünk lévő bajúsz-összeférhetetlenségben, akár fel is hagyhatnak ezen bejegyzés további olvasásával.
Hogy miért szorítottam be így, ide? Elsősorban azért, mert tudnék másról is írni, és nem akartam egy egész napi bejegyzést ennek szentelni, mintha más közölni valóm nem akadna, ez meg éppen kapóra jött, hogy "na, megvan a bejegyzés a mai napra is..." Másrészt, az illető már többször is volt kedves megemlíteni a saját bejegyzéseiben, ami büszkeséggel és hálával tölt el, ezért nem is szeretnék adósa maradni.
Tehát:
Kedves Nidria!
Előre is elnézésedet kérem, ha a következőkben megfeledkeznék magamról, és Neked intézett pár sorom egy többoldalas levéllé transzformálódna. Hidd el, ez nem egy ellened irányuló támadás, nem áll szándékomban most sem dobálózni semmivel, egyszerűen ilyen a stílusom, hogy szeretek írni, azt is hosszan teszem, és ha megkérdeznéd akármelyik ismerősömet, mindegyik mondhatná, hogy ritkán válaszolok nekik röviden.
Na meg, ugye, az írás nehezebb műfaj az élőbeszédnél, és ha azt akarjuk, hogy megértsenek minket, miről is hadoválunk, ildomos részletesen és bőven kifejteni mindent.
Reagálva a nekem intézett sorokra:
Nem félek Tőled, látod, mertem nevén nevezni a dolgokat, ám ha ez Téged kellemetlenül érint, csak kérned kell, és kiveszem a neved vagy ezt a részt a posztból.
A félreértések tisztázása végett, a nevezetes latin idézet, a scio me nihil scire or scio me nescire (illetve "tudom, hogy nem tudok semmit") Szókratésztől származik, mellesleg az egyik kedvenc idézetem, és a filozófiáim közé sorolható.
Magát a bejegyzést azért ítéltem halálra, mert - ha esetleg láttad a tegnapi elejét, rájöhetsz - többször átolvasva nem nyerte el a tetszésemet, nem voltam megelégedve vele, és pár perc után bátorkodtam törölni. (Egyébként rossz a megérzésed, mert egy betű nem sok, annyival nem utaltam Rád se rosszat, se jót.)
Ha pedig zavarnak a kiírásaim, netalán rosszul vagy tőle, a komolyabb bajt megelőzendő nyugodtan le lehet iratkozni a blogomról, sőt, ha zavarban lennél, én is leiratkozom a Tiédről, és békén hagyhatjuk egymást a továbbiakban. :)
Arra, hogy sajnáltatom magam - ez az én blogom, amit úgy szerkesztek, ahogy jónak látom, azt írok ki rá, amit akarok. Meglehetősen önkritikus és reflektáló jellemem van, hajlamos vagyok az öniróniára, a pesszimizmusra, a depresszióra, már akkor is így írtam, mielőtt ráakadtál volna a blogra, nem csupán ez év kezdete óta.
Ha pedig Neked nem jön be a stílusom - ja, bocs, stíluskeresésem -, vagy az zavar, hogy naponta teszek ki valamit, akkor mint már említettem, nyugodtan le lehet iratkozni, senki nem fog Rád neheztelni érte, na meg nem is kényszerít senki, hogy olyat láss, olvass, ami nem tetszik.
Végezetül pedig sok sikert és szerencsét kívánok az írói karrieredhez és a blogodhoz!
Szívélyes üdvözlettel,
Piper Collin
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése