Drága édesapámtól ért a hír: ma reggel, az egyik rádiós showműsorban szóba került egy jövőre szóló tervezet, amely szerint ezután nem lenne kötelező általános iskolai tanórák között a – tessék megkapaszkodni – NYELVTAN, hanem csak választhatóként azzal az indoklással, hogy a helyesírási programok világában ezt tanulni csakis felesleges lenne.
Felesleges? Felesleges?! Most komolyan... Felesleges, mikor – ha jól értelmezem azt a magasztos „helyesírási programok” elnevezést – magának a Wordnek is vannak éppen elég bődületes helyesírási tanácsai, ahogy a Google Drive-nak és társainak, na meg csak körül kell nézni ahhoz, hogy megcsodálhassuk azt a rengeteg embert, akik a minimum nyolc évnyi helyesírás-tanulás mellett sem képesek egyetlen ép mondatot megalkotni. Zárójelmentesen zárójelben itt még megjegyzem: közülük nem egy az olyan leleményes lélek, aki még írói pályára libbenne a szélben.
Távol áll tőlem a politika, őszintén szólva soha nem is érdekelt különösebben, hogy mit csinálnak az okos emberek ott fent a díszes pösti épületben, s mivel én annyira eszes nem vagyok, nem is ítélkezhetnék a munkásságuk fölött, de ekkora bullshitet, mint ez, én még életemben nem hallottam, pedig abból is volt már kétszer tíz esztendő, plusz kettő, és elég sok érdekes emberrel hozott össze a sors a világnak eme kicsiny szegletén. Mert mire is van szükség itthon? Az igénytelen népbutításra, amit az augusztus 20-i Fluor Tomi koncert tökéletesen jellemez, és mi mással lehetne még hülyébb rabszolgává tenni az amúgy is elég rendesen elcseszett magyar nemzetet, minthogy törvényesen szarhasson a tudásra éhes okostelefon által művelt diák a nyelvhelyességre...
