My reality in a fake world

Mostani teendőnk, hogy ha még nem tettük, meghatározzuk önmagunknak, hogy miért is blogolunk, mi a célunk, a küldetésnyilatkozatunk. Míg célt mindenki könnyen kitűzhet magának, és a legkülönfélébb akármi is lehet – elérni egy meghatározott követői számot, teljesíteni egy kihívást, megvalósítani egy ötletet, elérni egy álmot, stb. –, nem biztos, hogy tudjuk – őszintén megmondom, én se tudtam –, mi is az a küldetésnyilatkozat.

A felvi.hu fogalomtára alapján a blogolásra lefordítva ez annak a meghatározása, amiért te blogot vezetsz, amiért írsz, beleértve a célzott olvasóközönséget és hogy kinek mit tudsz nyújtani a bejegyzéseiddel.

A Parajunkee szerint ez azért fontos, hogy mindig szem előtt tudd tartani, mit is akarsz elérni a blogoddal és esetleg visszatereljen a helyes ösvényre, ha kicsit félrekalandoztál vagy eltértél az előzőleg kivetett célodtól.

* ** *

Magamról beszélve mindig akad egy-két célom, többek között 2012-ben szerettem volna a 366 nap keretein belül naponta írni a blogra, ezek a kitűzött feladatok pedig hol sikerültek, hol nem. Küldetésnyilatkozatom azonban sosem volt, és egyelőre nem is lesz, ahogy megcélzott olvasói közönségem sem – a My reality in a fake world nem egy kimondott írástechnikai, filmes vagy könyves blog, nem is novellás oldal, vagy éppen napló. Nincs elkönyvelt célom azon kívül, hogy szeretek írni és szeretném a gondolataimat kifejezni. Ha akad mondanivalóm, kiírom, ha nem, akkor a blog kicsit szünetel, nincsenek meghatározott napok téma szerint, hogy mikor mit teszek közzé, mert bár gondoltam rá és próbáltam, nem tartom be úgyse, illetőleg az nem is én lennék, mert szeretek spontán csinálni mindent, ahogy kedvem van. Ha valaki szívesen barátkozna velem, esetleg tetszik, amit itt lát, mindig nyitott vagyok új emberekre, szeretek beszélgetni és levelezni, így akármit megoszthattok velem, kinn az elérhetőségem, én pedig szeretettel várom. Akik olvasnak, rendre azt a visszajelzést adják, hogy elgondolkodtatom őket a posztjaimmal, ami mindig meglep, de ha csak ennyit elérek, hogy pár perc kellemes időtöltést okozok valakinek az oldallal, máris szélesebb a mosoly a számon, hogy nem csak sületlenségeket irkálok a magam örömére, hanem esetenként másokat is meg tudok érinteni.

Ez pedig a végére mégiscsak úgy hangzik, mint egy küldetésnyilatkozat...