My reality in a fake world

A Parajunkee javasolja, hogy a hó végén üljünk le naptárral a kezünkben, és álljunk neki egy ütemterv létrehozásának, azaz vázoljunk fel témákat, amiről szót szeretnénk ejteni, határoljuk be az napokat is, amikor posztolni szeretnénk, tekintettel az ünnepnapokra; tömören írjunk fel mindent, amit a következő hónapban tenni szeretnénk, hiszen az élet váratlan fordulatokkal terhes, és sosem tudhatjuk, mikor dönt le bennünket a lábunkról egy vírus, ami miatt jelentősen elmaradhatunk, ezért el is kezdhetünk előre megírni pár bejegyzést. A blogunk ezáltal sokkal rendezettebbé válhat, és az időnket is jobban beoszthatjuk, ha tudjuk, mikor mit szeretnénk csinálni.

* ** *

Én ezzel nem értek egyet, ennek pedig több oka is van. Először is az én személyiségemhez szimplán nem passzol az ilyesmi, akárhányszor tervezgettem, sose lett belőle semmi, és inkább bonyolította az egészet, még a kedvem is elvette az írástól, mint használt volna. 

Vannak emberek, akik szeretik, ha minden előre be van táblázva, én nem tartozom közéjük, és bár át tudom látni, hogy egy ilyen tervezet mennyit segíthet, számomra nincs értelme, ezért nem is fogok most leülni és erőltetni, mert tudom, hogy csak a kedvem szegné megint, mellesleg amíg ezzel kínzom az agyam, hogy percre pontosan döntsek el előre mindent, elolvasok egy könyvet, megnézek egy filmet, vagy éppen írok egy novellát... Azt nem tagadom, hogy ne lenne jó előre megírni posztokat, most én is csinálom, de csakis a napi kihívás miatt, a blogomat sose vezettem efféle módszerekkel, és nem is akarok valamit magamra erőltetni, amiről tudom, hogy nem az én műfajom. 

Mint már mondtam egy párszor, szívesen próbálok ki dolgokat, de szeretnék emellett hű maradni magamhoz, azt pedig mindenkinél jobban tudom, mi motivál és mi veszi el az alkotói kedvem. Spontán csinálok mindent, mindig az vált be, és ez az életstílusom is, ami tudom, hogy némely esetben nem áll helyt, a tervezés azonban sosem volt az erősségem, mindent túlbonyolítok vele, ezért nem is akarok ezzel a lehetőséggel élni, mert inkább szeretek cselekedni, mint tervezni, tervezni és tervezni, hogy aztán ne legyen belőle semmi.