My reality in a fake world

Lassan, de biztosan 30 felé battyogva próbálom zabolázni és csiszolni a szertelenségemet, azonban inkább olyan ez, mintha egy csigát akarnánk megtanítani futni: lehetetlen.

Nem kenyerem a rendezettség megtartása, hiába erőlködöm, hiába próbálom, egyszerűen folyton kudarcba fullad minden egyes szabály vagy rendszer, amit kiagyalok. Így van ez a tagekkel is – az első tagjeim pocsékak voltak, aztán próbáltam sokkal célirányosabban kitalálni őket, viszont minél több témában posztolok a blogon, annál kacifántosabbá válik az egész. 

Előfordul, hogy szabályosan elfelejtem, melyik tag mihez is van, összekeverem őket, legrosszabb esetben pedig egyszerűen összezavarodom, hogy most melyik poszthoz melyiket is írjam, pláne, ha egy több kategóriába is illik – ez utóbbi különösen necces szitu, ha arról van szó, hogy melyik mappába is mentsem a letöltött kellékeket Sims 4-re. Mert hogy én aztán annyira belemegyek a szortírozásba, hogy csinálok ugyanannak a micsodának két különböző mappát két különböző néven, és más helyen, aztán ha van külön mappám a csipke ruháknak, viszont az a csipke ruha éppenséggel fehérnemű vagy dressz, akkor most melyikbe is tegyem, viszont a legfontosabb kérdés:
feltétlen muszáj volt létrehozni azt a külön csipke mappát egyáltalán?! 

De egyébként ez a problematika akkor is fennáll, ha szimplán a képeimet akarom megfelelő mappákba sorolni.

Próbáltam lesni és tanulni más blogíróktól, de az az igazság, hogy hiába próbálok kialakítani egyfajta rendszert, általában mindig belebonyolódom, és sajnos megint arra a konklúzióra kell jutnom, hogy képtelen vagyok rendszerezni a dolgokat, legyen az bármi, és az sem segít, ha egy-egy praktikát ellesek másoktól: ideig-óráig működik, utána visszatér az a jellegzetes káosz, ami általában mindig körülvesz. (Komolyan, nem akarjátok látni a szobámat; a nagy francia ágyam használatlan fele kész szeméttelep, szinte már fáj, ha el vannak pakolva a dolgaim, és nincsenek kéznél... valamelyik ruhakupac tetején.)

Ez picit mindig kedvem szegi, mert rohadtul maximalista vagyok és kényes a szépre, így szeretném, ha a blogom is igényesen lenne összetákolva, bár lényegében tükrözi a saját személyiségem: ugyanolyan kaotikus vegyes vágott, mint én. 

Talán erről is egy listát kéne vezetnem, hogy melyik taget milyen témájú bejegyzésre is használjak, illetve előtte még agytornáznom is kellene, hogy fel tudjak állítani egy szuper sémát, és kategóriákra, alkategóriákra bontani, hogy minden átlátható és letisztázott és csak pöpec legyen. Mindazonáltal a másik nem nekem való praktika a jegyzetelés: egyszerűen túl lusta vagyok a telefonba vagy a számítógépbe begépelni, a papírfecnijeimet pedig rendszerint elhagyom, bár a jegyzeteimet is képes vagyok eltüntetni a legkülönfélébb helyekre. (Igen, ehhez hasonlóan tüntettem egyszer egy egész fejezetet az egyik fanfictionömből, amit azóta se volt ingerenciám újraírni.)

Mindezek mellett, ha komolyan belegondolok, kész csoda, hogy ahhoz képest normálisan tudok írni – ha jobb napom van, na meg a csillagok is úgy ragyognak –, bár az ember lánya és fia nem érthet mindenhez és nem lehet jó mindenben, így én éppenséggel tudok írni valamicskét, viszont a rendszerezés az egyik nagy gyengém.