My reality in a fake world

Már egészen pici koromtól kezdve szerettem a lelki szemeim előtt megelevenedő karakterekkel foglalkozni. Úgy formáltam a történetet, ahogy akartam, máskor a szereplők vették át az irányítást és alakították a cselekményt, én pedig csak „néztem, mint a moziban”. Ez a mai napig se változott, és az egyik legnagyobb szórakozás számomra, hogy a fejemben élő kis világokba merüljek, ám néha vagy nincs időm/kedvem megírni, vagy csak elhagy az ihlet, mindenesetre ilyenkor sem kell lemondanom a szereplőimről...

Gondolom, sokak számára csenghet ismerősen a Sims – ez egy játék az Electronic Arts jóvoltából, aminek lényege, hogy kedvedre alkothatsz ún. Simeket – ha úgy tetszik, karaktereket –, akikkel aztán úgy játszol, ahogy a kedved, illetve az ő saját szükségleteik kívánja. 

Igazán addiktív, én például súlyos órákat szoktam a gép előtt gubbasztva tölteni szimplán házak építésével, mert bár sosem tanultam építészetet vagy lakberendezést, szeretem ezeket csinálni a játékban – nem tagadom, azért is, mert sokkal egyszerűbben kivitelezhető létrehozni egy három emeletes villát, mint a valóságban –, ebből kifolyólag mindent a legapróbb részletekig meg akarok sokszor tervezni, és ez rettentő időigényes.

Mivel azonban a Sims nem egy kétfilléres játék, Androidon és iOS-en is elérhető a Sims Freeplay, ami bár egy sokkal butítottabb változata a PC-s játéknak, mégis ugyanolyan szórakoztató, mellesleg, ha ügyes és leleményes vagy, nem kerül egy fityingedbe se – én speciel jobban szeretek ott építeni, mert sokkal gyorsabb és könnyebben kezelhetőbb számomra, bár ez talán attól függ, ki mihez szokott hozzá.

És hogy miért is beszélek én most erről? Nos, mindig is előszeretettel alkottam meg a saját karaktereimet és próbáltam velük végigmenni a tervezett cselekményen, már amennyire a játék engedte. Szeretek játszani, szeretek a karaktereimmel elidőzni, így két legyet is ütök egy csapásra, ha leülök a játék elé.

Ugyanakkor néha kicsit morbidnak szoktam látni magam, ha belegondolok, hogy nem létező karakterekkel foglalkozom egy nem létező világban – az írás során az ember alkotókedvű leánya és fia „legalább” létrehoz valamit, hasznosan és hatékonyan töltjük az időt, hiszen mi magunk rukkolunk elő valami újjal, valami csodálatossal, ami azelőtt egyáltalán nem létezett. 

Játék közben viszont jobbára csak a kreativitásodat élheted ki, ami talán úgy hangzik, mintha semmit sem csinálnál, én mégis szeretem és hasznosnak is vélem, hiszen addig is foglalkozol a karaktereiddel és a világoddal, jobban megismerheted őket, aztán ki tudja, játék közben talán épp a fejedbe villan egy kulcsfontosságú apróság, aminek végül nagy szerepe lehet az aktuális regényed alakulásában.

A másik nagy kedvencem a Polyvore – ez egy webes felületen és Androidon, továbbá iOS-en is megtalálható, lényegében stylist jellegű micsoda, aminek segítségével kész szetteket, outfiteket tervezhetsz meg alsóneműtől kezdve sminkig és egyéb kiegészítőkig, regisztráció nélkül is. 

A Simshez hasonlóan ezt is szoktam a saját karaktereim kapcsán használni, nem egy novellámhoz teremtettem meg az alaphangulatot azáltal, hogy írás előtt leültem és megterveztem, hogy mit is viselnek majd a karakterek.

Mindegy, hogy ténylegesen létrehozzuk-e a karaktereinket, vagy csupán a fejünkben léteznek, lényeg, hogy foglalkozunk velük, így vagy úgy, ezek kapcsán jobban rájuk hangolódhatunk, beleélhetjük magunkat az általunk megálmodott világba, mélyebben megismerhetjük a szereplőink jellemét, hiszen minél élethűbbek a szereplők, annál hitelesebbé válik maga a regény.

* ** *

Hasznos linkek: