Valaha is gondolkodtál már azon, miért is esik meg, hogy nem beszélünk inkább egy szót sem az érzéseinkről még – elvileg – közeli családtagoknak, barátoknak sem? Miért húzzuk fel inkább a nadrágszíjat, és vágunk jó pofát a dolgokhoz, akkor is, ha igazán nem vagyunk a topon? Egy indok lehet a sok közül a rettegett D betűs szó.
Elveszett jelentés
Manapság az ember lánya és fia szinte mindenre használhatja, hogy "depis". Depis vagyok, ha rossz jegyet kaptam suliban, depis vagyok, ha nem kaptam meg az ajándékot, amit vártam, és depis vagyok, ha lekésem a kedvenc műsorom a tévében. Értem én, hogy a nyelv folyamatosan alakul és változik, a szavak jelentése pedig sokszor annyira csorbul, hogy pont azt fogja jelenteni évekkel később, amit éppen nem jelentett sose. A depresszió így inkább tinikorszakra jellemző, olykor emósoknak hívják őket, máskor csupán szomorúságot és csalódottságot jelent; senki nem veszi szinte komolyan, még az is viccet űz belőle, akinek tényleg depressziója van, hiszen hogy beszélhetnénk róla komolyan, mikor az emberek többsége csak okoskodik, laikus orvosként kezd el téged elemezgetni, és diagnosztizálja, hogy...
- "Csak beképzeled magadnak"
Gyakran mondják ezt nekem, és sose tudom megérteni, hogy egyáltalán hogy gondolják ezt az emberek. Mármint a képzeletem az jó, tényleg, mondhatni zseniálisan kreatív, de mármost miért pazarolnám arra az energiám, hogy egy csomó problémát és letargikus hangulatot képzelek be magamnak?! Nonszensz, de te biztos tudod, hiszen Te vagy a szakértő, kedves anonim orvosom. - "Csak az időjárás"
Igen, ezt még meg tudom érteni, hiszen a monoton, szürke, esős hétköznapok negatívan befolyásolhatják a lelkivilágunkat. De! Egyszerűen botorság mindent erre fogni, mindazonáltal az illetőt minősíti, aki ilyen jellegű lelki bajokra csak ennyit képes mondani. Szóval, köszönöm, kedves Barátom, hogy neked ennyit jelent az, ha mélyen megosztok veled valamit, ami nyomaszt. Legközelebb nem fordul elő. - "Csak bevonzod"
Az egyik legnagyobb kedvencem – bár amikor legutoljára ellenőriztem, még mindig nem voltam mágnes... Igen, hallottam viszont a vonzás törvényéről, ám úgy látom, az emberek mostanában túllihegik a spirituális tanokat és az ezotériát, félrediagnosztizálnak mindent, s az ég adta világon minden karmikus, minden vonzás, és minden sorsszerű. Ne tessék félreérteni, én is érdeklődöm a spirituális dolgok iránt, de amikor félremagyaráznak dolgokat, és csőlátással okoskodnak azért sokszor igencsak hozzá nem értő álguruk, az rettentő vicces szokott lenni – mert már az ember lánya és fia jobbára csak nevetni tud minden baromságon.
Magamról
Általában magamban rendezem a problémáimat, és az utóbbi időben egyszerűen nem látom értelmét bevonni másokat, hiszen amikor kivételesen megteszem, vagy nem vesznek komolyan, vagy teljesen érzéketlenül felelnek vissza, ami – bár jobbára inkább nem veszek magamra semmit, hanem igyekszem egyik fülemen és szememen be, másikon kiengedni – azért mégiscsak sértő.
De hát ennyit a mai világról és az emberi kapcsolatokról: mindenki siet, rohan, mindenki mosolyog kétszínűen, az érzéseinket elrejtjük és elfojtjuk, megértőnek és toleránsnak lenni pedig olyan nagyon nehéz, hogy külön diploma kell hozzá, viszont hoppá! Hiszen erre se iskola, se képzés sincs!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése